Még egy kis biztatás

II. fejezet

 

Út, ami előre visz.   

II. fejezet

…mert ételeink elkészítésének módját, fogyasztását, és a hozzátartozó szertartásokat megtanultuk a szűk- és távoli környezetünktől. Például, így sütötte az anyukám, a nagymamám, a szomszédasszony ajánlotta, vagy ezt olvastam egy szaklapban, stb. A TV-ből árad a sok reklám, ami arra biztat, hogy vedd meg a paprikás chipset, vagy a sajtos-tejfölöset. Kínálják a karamellás csokit, és még sok olyan termék látható, amelyeket közismert emberek reklámoznak. Úgy gondoljuk, ha valaminek nagy nyilvánossága van, az csak jó lehet.

A kérdés, vajon tényleg így van-e a mai gazdaság orientált – anyagias – világunkban?
A kérdés, kinek lesznek fájdalmai, a sok cukortól, ami a kész-és félkész termékekben és szinte mindenben előfordul, ami az élelmiszerüzletek polcain megtalálható?
A válasz egyértelmű. Ha én ettem meg ezeket a termékeket, akkor az én szervezetem működését zavarja össze.

Ha az egyik létfontosságú szervünknek megváltozik a helyes programja, akkor a többinek is ahhoz kell igazodni. Így indul el egy változás rossz irányba mint egy dominó játék, és felborítja a belső egyensúlyt. Amennyiben a gyógyszerek mellékhatásait is hozzátesszük, akkor már igazán nagy káosz uralkodik a belső rendszerünkben. Az évek folyamán összekuszálódott szervezetünk már nem tudja a vezérlést a helyes útra visszairányítani és így elhízás, betegség, fájdalom formájában jelzi, hogy segítséget kér.

Eddig a pontig, ez az egyéni döntés a saját életünk és az egészségünk felett, a szabad akarat körébe tartozik. Szíve-joga mindenkinek eldönteni, hogy melyik utat választja. A tiszta vízzel teli poharat issza meg, amelyet saját magának kell a kútból felhúznia vagy a másik poharat választja, amelyben a csábító ízek, idővel ledöntik az embert a lábáról.

A kialakult veszélyes táplálkozási szokásainkat, észrevétlenül a gyermekeinknek, és az unokáinknak is átadjuk. Gondolatban csomagoljuk ezt be szépen és tegyük a karácsonyfa alá. Jól van ez így?

Folyt. köv.

Kérlek nézz be a videógyűjteménybe és legyen az itt töltött idő hasznos számodra!

Szánj rá egy kis időt,
megéri!

 

A dolgok összefüggenek.

A dolgok összefüggenek.

 

Magam miatt jó érzés egészségesnek lenni.

Őmiatta pedig kell!

 

 

A dolgok összefüggenek.

Szeretem ezt a témát boncolgatni.

Többször előfordult már velem, hogy szívesen kimondtam volna azt, hogy jól érzem magam a bőrömben. Azt, hogy a környezetemből leginkább a jó dolgokat veszem észre és érzelmileg is többnyire, azok maradnak meg az emlékeimben. Nem beszélek róla másoknak, mert tudom, hogy az emberek, bár nem veszik észre, de valamiért úgy gondolják, hogy el kell titkolni az örömüket, sikereiket mások elől. Féltik azt a harmatvékony, érzékeny réteggel bevont finom érzést, amit ez által kapnak.

Az történt velem a napokban, hogy el kellett mennem az orvoshoz azért, hogy az édesanyámnak a gyógyszerei kiváltásához, recepteket írassak fel. A rendelési idő utolsó 20 percében érkeztem meg. Egy hölgy várakozott még rajtam kívül. Szimpatikus, kissé testes, és talán 68 éves lehetett.

Az első néhány illedelmes bevezető mondat után, hogy szép az idő és hogy van e beteg a doktornőnél, beszélgetni kezdtünk. Elmondta, mennyire sajnálja, hogy a napok nagyon gyorsan elszaladnak. Minden nap boldogan ébredek fel – mondta tovább. Hiszen az élet olyan szép! Egy igazi csoda és többször gondolok arra, hogy az élő szervezet, milyen tökéletesen van „összerakva”.

Végigfutott rajtam az a bizsergető áramlat, amit mindannyian érzünk, amikor valami kellemes kerít a hatalmába, és ami belülről áramlik kifelé. Azután folytatta a hölgy azzal, hogy bár tudja, milyen káosz uralkodik a Földön, de az a sok-sok lehetőség, amit napjainkban elérhetünk, az Őt nagyon motiválja. Már alig várja a tavaszt, hogy repülővel elutazhasson. Használja a mobiltelefont, a világhálót – internetet -.

Gyorsan abba a történetbe is belekezdett, hogy Ő évek óta tudatosan vigyáz az egészségére és mindig tájékozódik a legújabb hírekről. Már nem fogyaszt gabonaféléket, állati tejtermékeket. Tudja, hogy a kristálycukor összezavarja a szervezet munkáját és azt, hogy az milyen sok betegség forrása. Húst eszik, de csak hétvégén. Mindig salátával, zöldséges körettel. Még azt sem felejtette ki, hogy délelőtt csak zöld italt és gyümölcsöt fogyasztanak otthon. Arról is olvasott már, hogy sokan vannak, akik tudatosan figyelnek arra, hogy a szervezetüket ne rabszolgának tekintsék, akinek kimerültségig kell dolgoznia.

A hölgy szeme csillogott, amíg mesélt. Láthatóan élvezte a felé forduló kíváncsi tekintetemet. Lendületesen követték a gondolatai egymást. Egy elégedett, boldog mosoly, suhant át a szája szegletében és tovább folytatta. – Holnap jön az unokám és smoothie reggelivel kezdjük a napot. Nagyra nyitom a füleimet. Mit hallok? Smoothieee? Megkérdeztem, hány éves az unokája?
– Négy éves és kislány.
– És már ismeri és szereti a smoothie-t? – Kérdeztem vissza.
– Óh, hogyne! – Válaszolja. Spenót levelek, cékla levelek, alma, banán. Isteni finom, – folytatja. Jókat nevetünk és közben ő „csicsereg-csicsereg”. Színes kis képekben vagy néha dallamosan elénekli nekem, hogy mi történt előző nap az oviban, vagy azt, hogy az apa milyen finom teknősbékafarkat tud sütni. Közben már huncutul kitör rajta a kacagás, amelytől minden nagymama szíve elolvad. Ő is tudja, én is tudom, hogy már megint itt van velünk, „Fantáziaországból” Julcsika.

Átért hozzám a gondolatainak az a finom rezgéshulláma, ami a beszélgetés közben áradt belőle.
Amikor szóhoz jutottam, akkor már én is elmertem mondani, hogy hasonlóan gondolkozom ezekről a dolgokról, és hogy nekem is van már egy bűbájos, cserfes, kislány unokám, aki szintén szereti a smoothiet. Miután az utolsó csepp „zölditalt” is megittuk és letörölgettük a zöld körgyűrűt a szánkról, elégedetten nézünk egymásra.

Tudjuk, hogy ha legközelebb betévednek a bacik az oviba, akkor Őt már messziről el fogják kerülni. Rám néz huncutul, kerekre nyitja nagy, barna szemeit, és tagoltan, erősen hangsúlyozva azt mondja: el fognak menekülni, attól a „FENENAGY” védelmi erőtől, ami árad a pocimból.
Éppen befejeztem a mondandóm, amikor kinyitották a rendelő ajtaját és elköszöntünk.
Megköszöntük egymásnak a jó társaságot és elégedetten folytattuk tovább a napot.

Ismered már Te is a smoothie-t?

Szép napot kívánok Mindenkinek!

Sólyom Zsuzsanna

error:
hu_HUMagyar
Powered by TranslatePress »